Ha július, akkor saját, első női tábor

Ugyan több mint egy hónapja volt, de most is élénken emlékszem a táborunkat megelőző lelkes készülésre Brigivel, és arra az izgalomra, amit akkor éreztem, amikor a mi táborunk első résztvevője besétált a Lélekzug kapuján.

A tábor fókuszát a nőiség megélése adta, e köré szerveztünk Brigivel minden napot. Foglalkoztunk azzal, kinek mi az elsődleges észlelési csatornája, amin keresztül a világot, önmagát és a másikat látja, ami egyben a kiindulópont önmagunk pontosabb értéséhez. Megfigyeltük kinek mi a szeretetnyelve és mi nem. Ahogy sok időt töltöttünk azzal is, hogy melyik témánkhoz milyen testérzetek, belső megélések kapcsolódnak. Tettük mindezt a fókuszolással. És a fókuszolásban megélteket alkottuk meg, ezúttal vászonra, akril festékkel. Csodák születtek. Különleges, mély, megszólító alkotások.

Aztán elindultunk a könnyedebb, praktikusabb megélések felé - hogyan élem meg azt a női énrészemet, aki mostanában nem kaphat annyi helyet az életemben? - tettük fel magunknak a kérdést. A válaszban Benedek Elek meséje, a Béla királyfi volt segitségünkre. Ki-ki kipróbálhatta és megjeleníthette a számára fontos női minőséget, és megélhette ez által, hogy ez a női énrésze is van, és szerethető.

Csodálatos 4 napot töltöttünk együtt 5 fantasztikus, a változásra, az önmagán dolgozásra nyitott nővel. Megtisztelő és felemelő volt a folyamataikat kísérni, együtt lenni az örömökkel, fájdalmakkal, felismerésekkel. Külön élmény számomra, hogy mindezt abban a térben tehettem, ahová magam is járok évek óta önismerni, ahol részben én is nővé cseperedtem. Hálás vagyok, hogy ezen a nyáron ez is megtörténhetett.

Olvashattok a táborról a Habitus Alapitvány oldalán is egy beszámolót.