Ha ősz, akkor workshopok

Szeretem ezt az időszakot. Megérkezünk a nyárból, a sok-sok kinti programból, bentre, a befelé figyelősbe, lelassulósba. Ilyenkor, pláne az ősz eleji szép napos időben, tele van a város fesztiválokkal, rendezvényekkel.

Szeptemberben rendezte meg a 11. kerület idén is a Bartók Béla Boulevard eseményt, nagyon sok, színes programmal. Ennek a rendezvénynek a keretén belül tartottam a "Mit üzen a tested?" workshopot az Equal Stúdióban. Teltházas rendezvény lett, ahol a rendelkezésre álló 2,5 órában a résztvevők a fókuszolást próbálhatták ki.

Hogy mi a fókuszolás? Azt szoktam mondani, hogy hasonló a relaxációhoz, navászanához, autogén tréninghez abban, hogy a figyelmet a testre vezeti. És mégis jelentősen más abban, hogy a test és a testérzetek felé elfogadással, megengedéssel van. Nem akar megnyugtatni, kioldani, lelazítani, azzal a minőséggel van együtt, amit a testünk éppen megmutat. Hogy ezt éreztessem, sokszor kérem a résztvevőket gondoljanak egy számukra kedves helyre, és figyeljék meg, mit éreznek, majd egy olyan helyre, ahol valami miatt nem szeretnek lenni. A két testérzet közti különbség meghatározó. És a testünk pont igy "hoz le" mindent, ami minket körülvesz, ami történik velünk.

Ez a mostani alkalom nekem is kiemelkedően különleges volt. Most először csináltam kétszemélyes fókuszolást bemutató keretében, azaz kértem meg egy résztvevőt, hogy vállalja, kiül a többiek elé, és engedni, hogy egy számára fontos témában kísérjem. És egyben azt is meg tudta mutatni, mi a fókuszolás ereje: megtart és támogat azáltal, hogy a befelé figyelésre, önmagamhoz kapcsolódásra tanít, és elfogadhatóvá teszi azt, amit érzek, azáltal, hogy a kísérő figyel, visszatükröz. Most is azt tapasztaltam, hogy a fókuszolás megengedő, elfogadó attitűdje blokkokat old, mély megértéseket hoz, empátiát teremt magunk és társaink felé. Az egyik visszajelzés szerint azzal, hogy a fókuszolás azt fogadja el, ami és ahogy feljön, a validáltság, a "rendben vagyok" érzését adja, és azáltal biztonságérzetet, bizalmat teremt. Nagyon nagyfokú bizalmat, egymás felé való nyitottságot és támogatást tapasztaltam mindenki felől. Nemcsak az volt jelen és élte meg a folyamatot mélynek, akit kisértem, hanem az is, aki ránk figyelt. Ez volt ennek a workshopnak egyértelműen a legerősebb része.

Egészen más felütése volt az októberi Falk Art fesztivál keretein belül tartott "Art of Me" workshopunknak, amit Gyebnár Brigi alkotásterapeutával tartottunk a nemrég nyílt Stúdió Körben. Ezen az eseményen a fókuszolás során meghívott képet festették meg a résztvevők. Ezt a műfajt is nagyon szeretem, csináltuk már többször. Azt tapasztalom, hogy a befelé figyelés, a magunkhoz kapcsolódás különleges, néha álomszerű képeket teremt. Ahol azok a fontos témák, kérdések, vágyak jelenhetnek meg, amik igazán foglalkoztatnak bennünket. Ezeknek a megfestése aztán külön megható folyamat. Látni, tapasztalni, ahogy a vágyott kép megvalósul azt is erősíti, hogy ami fontos számomra, megtörténhet, elérhető.

Szeretem ezeket a workshopokat. Megmutathatom azt a módszert, ami az én életemet lassan 10 éve kiséri. Újra és újra megtapasztalhatom, hogy a fókuszolás megengedő, elfogadó figyelme azonnal hat, hogy egy olyan biztonságos közeget teremt, ahol akár egymásnak idegen emberek is könnyen megnyílnak.

Hálás vagyok, hogy a fókuszolás nekem is az utamba került, és annak is, hogy ezt másoknak megmutathatom.